A repülni képtelen madarak 

A páva.A pávaA pávafajok nagy része Ázsiában őshonos, ami alól kivételt képez a kongói páva, ami Közép-Afrikában él. Három faj délkelet-ázsiai elterjedésű: a gyöngyös páva az Indokínai-félsziget keleti részén, az Argus-páva a Maláj-félszigeten, Borneó és Szumátra szigetén honos, a zöld páva pedig a kínai Yunnantól egészen Jáváig előfordul. Az kék páva az indiai szubkontinensen őshonos, de díszmadárként sokfelé tenyészteni kezdték, így a világ számos részén elterjedt

Kakas (hím) Tyúk (tolyó)

Kisebb csoportokban növényi részeket és rovarokat keresgél az aljnövényzet között.Talajra készíti fűvel és bambuszlevelekkel bélelt fészkét.A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös ListájánA Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása.

pingvin.

Törzsfejlődésük már nagyon régen különvált a madarak többi rendjéétől; az első pingvinfélék maradványai a harmadkorból kerültek elő; egy nemük (az Anthropornis) közel emberméretű volt. Szinte kizárólag a Föld déli féltekéjén élnek, Többnyire Dél-Amerika mérsékelt égövi partvidékén és a környező szigeteken. Két fajuk az Antarktisz partvidékén telepedett meg. A hideg tengeráramlatokkal jóval északabbra is eljutnak: több fajuk a szubtrópusokon, sőt, egy az Egyenlítő vidékén honos.

A pingvinek különös testalkatú madarak. A legnagyobb pingvinféle 115 cm, a legkisebb csak 40 cm magas. Mivel sarló alakú, hegyes szárnyukat a repüléshez hasonló módon használják, mellcsonti tarajuk nem korcsosodott el úgy, mint például a futómadaraké: a tarajon és a széles lapockán hatalmas izmok tapadnak